Vágy a tenger iránt

A Tanítók Egyesületének Szakmai konferenciájáról

A tanítói szakma kihívásai, nehézségei, a fejlesztő játékok, a diszlexiás gyermekek álltak a középpontjában a november 11-én a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban a Tanítók Egyesülete által immár 12. alkalommal megrendezett tanácskozásnak. A színvonalas előadások mellett sajnos arról is szó esett, hogy az egyesület fennmaradását – támogatás híján – komoly veszély fenyegeti. Az eseményen részt vett Dr. Gloviczki Zoltán, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának közoktatásért felelős helyettes államtitkára is.

Csájiné Knézics Anikó, a Tanítók Egyesületének elnöke elmondta, hogy a szervezet hat éve működik, ez pedig a 12. konferenciájuk. Munkájukkal a mindennapok módszertanához kívánnak segítséget adni. Megtudtuk azt is, hogy sajnos mára az egyesület helyzete kritikussá vált, ugyanis semmilyen állami támogatásban nem részesül. Ezért arra kérték a jelenlévőket, hogy segítsenek a lehetséges szponzorok, támogatók felkutatásában.

A konferencián megjelenő Dr. Gloviczki Zoltán helyettes államtitkár ígéretet tett arra. hogy foglalkozik az egyesület anyagi helyzetével, támogatásának lehetőségeivel. Előadásában beszélt az új Nemzeti Alaptantervről, arról, hogy bizonyos alapismereteket a jövőben minden gyereknek el kell majd sajátítania, az iskoláknak azonban lehetőségük lesz ezt a saját maguk által meghatározott tartalmakkal bővíteni. Szólt a szakértői rendszer átalakításáról is, amely 2011-től várható, és nem az ellenőrzés, hanem a segítség szándékával valósul majd meg, a kontrol pedig kifejezetten a pedagógusok érdekét szolgálja.

„Ha hajót akarsz építeni, ne hívd össze az embereket, hogy tervezzenek, szervezzék meg a munkát, hozzanak szerszámokat, vágjanak fát, hanem keltsd fel bennük a vágyat a nagy, végtelen tenger iránt” – hallhattuk a tanácskozás mottóját. Antoine de Saint-Exupéry szavai teljes mértékben ráillettek az egész konferenciára, amelynek meghívott vendégei és közönsége valódi elhivatottságról, szakmai felkészültségről, a tanítás iránti elkötelezett hevületről tettek tanúbizottságot.

Dr. Páli Judit klinikai szakpszichológus a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa A fejlesztő játékok használata az oktatásban címmel tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy a fejlesztő játékoknak kiemelt szerepük van az alsó tagozatos pedagógiai munka során, azokkal ugyanis a gyerek tanulási képességét, érzelmi intelligenciáját lehet megérinteni.  A tevékeny gyerek cselekvő, felfedező, konstruktív, aki viszont a játék során nem alkot, az előbb-utóbb pusztítani kezd, ezért mindenáron az alkotó játék kialakítására kell törekedni. Alsóban nagyon fontos minél több artikulációs, hangzós játékot játszani, ugyanis a gyerekek így hívják elő a szavakat. Az agyi folyamatokat emellett az igazi motiváció indítja be, amelyet leginkább a kooperatív, kiscsoportos feladatokkal, projektmódszerrel lehet elérni.  A játék során a teljes agyi kapacitás egyben van, a játék annyira uralja az értelmünket, hogy sokszor még az életfunkciókról is elfeledkezünk, elfelejtjük például, hogy éhesek vagyunk.

Kiért arra is, hogy a hypocampus felelős a játékért, éretlen hypocampus-szal nem lehet jól játszani. A hypocampus minden funkciója a navigációra vezethető vissza. A hypocampálisan sérült gyerekek eltévesztik az irányt, az időt, eltévednek az iskolában.

Dr. Páli Judit ekkor játszani hívta a hallgatóságot. A közönségnek négy mondatot kellett memorizálnia, majd újabb négy következett, végül az egész szöveget vissza kellett mondani. Aztán a mondatban szereplő alanyokat, jelzőket kellett rendszerezni.

„Így valósul meg a verbális navigáció, egyfajta háló épül ki az agyban, az információt sok helyről egyszerűbben lehet összeszedni. Ennek a játéknak hatalmas jelentősége van, nagyon sokszor kell játszani, hogy a pályarendszerek kialakulhassanak” – mondta az előadó, aki a lelkes hallgatóság kérésére le is diktálta mind a nyolc mondatot, hogy a pedagógusok a mindennapi gyakorlatban is felhasználhassák azokat. Ugyanezen okból mi is idézzük a feladat szövegét:

„A majom eszi a sárga banánt. A nyuszi kimossa a zöld nadrágot. Az egér eszi a sárga sajtot. A nyuszi beteszi a piros autót a fiókba. A majom rágja a piros almát. A nyuszi fölveszi a zöld nadrágot. A zöld béka rágja a barna kukacot. A nyuszi kimossa a piros labdát.

A mondatok egyszerűek, de mindet visszamondani tévesztés nélkül bizony még a felnőtteknek sem volt könnyű, és hogy ki rágta a piros almát, és ki mosta ki a zöld nadrágot, nos ezt bizony kifejezetten nehéz volt eldönteni.

„A mechanikus memória során képszerűen tanuljuk meg a verseket, szövegeket, a megfelelő figyelem eléréséhez azonban ennél sokkal jobbnak kell lennie a munkamemóriánknak, amelynek segítségével rendszerezésre is képesek vagyunk. Meg tudjuk például mondani, hányszor fordult elő a piros, vagy a nyuszi szó” – magyarázta Páli Judit.

Tarnai Katalin gyógypedagógus, készségfejlesztő, logopédus, a Magyar Televízió műsorvezetője a Varázsbetű számítógépes készségfejlesztő játékait, feladatait mutatta be, és ennek kapcsán lebilincselő előadást tartott a diszlexiás gyermekekről. Mint elmondta, ők semmilyen érzékszervi zavarral nem küzdenek, mégsem képesek elsajátítani az olvasást vagy az írást az első osztályokban. A diszlexia kifejezés valójában a tanulási zavarok gyűjtőfogalma, hiszen meglepően eltérő jelenségek tartoznak ide. A diszlexia nem betegség, hanem a gondolkodás, érzékelés, tanulás más formája. Ők nem fogalmakban, hanem inkább képekben gondolkodnak, de épp ezért gyorsan felismerik a jelenségek mögötti struktúrákat, és sokszor átlagon felüli sikerrel oldják meg a problémákat.

Miből lehet következtetni arra, hogy egy gyereknél zavarra, diszlexiára kell számítani?

Óvodában a megkésett beszédfejlődés, az érdektelenség, elkalandozó figyelem, ritmuszavar, a térbeli, időbeli tájékozódás, a rövidtávú emlékezet zavara, a lassan alakuló, leszűkült szókészlet, a tőmondatok használata, a kérdések nehéz megértése, a gyakori verbális sztereotípiák (például: jó volt) használatából.

A Varázsbetű ebben a korban is kitűnő játékokat, feladatokat ajánl a figyelem fejlesztésére. Ilyen például a kakukktojás elnevezésű játék, amelynek során középre kell tenni azt a képet, amelyik nem illik a többi közé. Ha nem jó, nem tudunk továbbmenni.

Iskolában már más tünetek jelzik a tanulási zavarokat. Ilyen például a betűtévesztés (a formai b-d, vagy hangzós k-g összekeverés). A diszlexiás gyerekekre gyakran jogtalanul haragszanak. A szobájában vagy az íróasztalán kialakult rendetlenség sokszor nem csak a lustaságnak, vagy trehányságnak tudható be, hiszen a rossz tájékozódás miatt nehezen találja meg a tárgyak helyét. Nem tud teljesíteni összetett felszólítást, nem tudja megjegyezni a házi feladatot, nehezen másolja le a szöveget a tábláról a füzetbe.

A képességfejlesztő feladatok legfontosabb eredménye éppen az, hogy a tanulás feltételeit teremtik meg!  Varázsbetű iskolásoknak szánt csomagjában ezekre is igen jó példákat mutatott Tarnai Katalin. A mondatkiegészítő, ékezetpótló vagy szókereső játékokban a számítógépes technikának köszönhetően rendkívül gyorsan és egyszerűen lehet megoldani feladatok tucatjait, a helyes megoldásokat vidám hangok (bégetés, kukorékolás) jelzik, a játékok emellett azért is örvendenek nagy népszerűségnek, mert nem vizsgáztatják a gyereket, hanem a készségeit fejlesztik.

A konferencián előadást tartott még Tóth Beatrix, az ELTE Tanító- és Óvónőképző Karának és Tanítóképző Főiskolájának adjunktusa az olvastató játékokról és a részképességek fejlesztéséről, valamint Kovácsné Dr. Nagy Emese, a Hejőkeresztúri Általános Iskola igazgatója, aki a táblajátékok logikai, stratégiai gondolkodásban betöltött szerepéről beszélt.

Bezdom Iván

(Megjelent a Köznevelésben)